Támogatók:
Magyarországi Szerb Színház
Magyarországi
Szerb Színház
Szerb irodalmi utazás

Szerb irodalmi utazás

Akár új bemutatónak is felfogható a szerb irodalom keresztmetsetét bemutató előadásunk.

A Bemutató Helyszíne : a Budai Várban Magyar Történeti Múzeum Gótikus Terme

Közösen a Szerb Intézettel és a Budapesti Szerb Önkormányzattal bemutattuk előadásunkat nagy számú publikum előtt.

Prózai művek, szerb költők versei mondva és énekelve hangzottak el a nagyérdemű nagy megelégedésére, válogatás a szerb irodalom legjavából, szerbül és magyarul.

Közreműködtek:

Benkő Péter – Jászai Mari díjas

Lásztity Péró

Dégi János

Gyorgyev Bránimír

és Rusz Milán

A Válogatást készítette és rendezte:

Lásztity Péró és Rusz Milán

 

                                                       Szinopszis

 

 

  1. Lásztity Péro bevezetôje

 

 

 

  1. BRANIMIR – KÖZÉPKORI SZERB IRADALAM

 

Más néven: régi irodalom. Az írásbeliség kezdeteitől a reneszánszig tart, amikor az irodalom (s a művészet általában) kiválik az egyházi keretekből. Igaz, a középkori irodalom sem kizárólag egyházi, de a transzcendentális egységet feltételező világképen alapul.

 

Az ószláv nyelvből fokozatosan kialakuló szerb-szláv nyelv legjelentősebb dokumentuma a Miroslavljevo jevanđelje (12. század, „Miroslav evangéliuma”).

 

A világi témájú írásbeliség kezdetének fontos dokumentuma a Diocleai krónika (Letopis popa Dukljanina – „A dukljai pap krónikája”), amely a balkáni szláv népek történelmét írja le a kezdetektől a 12. század

 

Az egyházi életben – a szertartásokon és a vallásgyakorlás egyéb alkalmai során – közvetlenül használt szövegek (könyvek). Ezek a kánoni könyvek, azaz az egyház által hivatalosan elfogadott szövegek.

 

A liturgia szerkezeti elemei, helyük, szerepük, hosszúságuk szerint van legalább harminc fajtájuk. A legfontosabbak neve: kondak (kontakion), kánon, tropár(ion), ikosz..

 

A történetiség dominál bennük, történeti forrásanyagként szolgálnak, noha legendás elemeket is tartalmaznak; ezek azonban nem ingatják meg az alapok történelmi hitelességét.

 

ALKOTÓK

Szent Száva

(1175–1235)

Az első érsek, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt. Megírta édesapja életrajzát: Žitije gospodina Simeona („Szimeon úr élete”).

 

Stefan Prvovenčani

(1165 k.–1227)

Az első szerb király (prvovenčani: elsőkoszorúzott), Nemanja fejedelem másodszülött fia, Szent Száva bátyja. Ő

 

 

Domentijan

(1210 k.–1264 után)

Athosz-hegyi szerzetes, Szent Száva és Szent Szimeon életírásainak szerzője.

 

Teodosije

(1246 k.–1328 k.)

Domentijan tanítványa, Athosz-hegyi szerzetes, Szent Száva második életírásának szerzője.

 

Danilo érsek

(1270 k.–1337)

Mintegy tíz Nemanja-házi uralkodó és érsek életírásának szerzője.

 

Jefimija

(1349 k.–1404 után)

Az első szerb költőnő. Stefan Lazarević fejedelem udvarában élt. Leghíresebb műve a Pohvala knezu Lazaru (1402. „Lázár cár dicsérete”), melynek sorait arannyal hímezte a rigómezei csatában elesett fejedelem szemfedőjére.

 

Stefan Lazarević

(1374–1427)

A rigómezei mártír fia, szerb fejedelem, Belgrád ura. Udvara műveltségi központ volt. Talán ő a szerzője a rigómezei csata helyén emelt emlékmű szövegének. Fő műve a Slovo ljubavi (1409. „A szeretet éneke”) című költői episztola, amelyet az ellene lázadó testvéréhez és annak híveihez intézett.

 

Konstantin Filozof

(XIV. sz. vége–1433 után)

Bulgáriában született, de élete nagy részét Belgrádban, Stefan Lazarević udvarában töltötte. Az ő helyesírási dolgozata alapján végezték a szerb-szláv szövegek korrigálását és másolását. Fő műve: Stefan Lazarević életrajza.

 

 

————————————————————————————————————————

 

  1. MILAN – A Szeretet éneke

————————————————————————————————————————

 

  1. BRANIMIR – A szerb Népköltészet

 

Más néven: szóbeli irodalom. Szerzője ismeretlen, szájhagyomány útján terjed, s eközben átalakulásokon megy át.

Nem korlátozódik konkrét időszakra, mégis vannak történelmi jellemzői.

 A népdalgyűjtés hőskora a 19. század elejére, vagyis a nyelvújítás idejére, s egyszersmind a népköltészet egyik virágkorára – a török elleni felkelések – idejére esett, amikor a régi dalok is aktuálisak voltak, de újak is születtek.

A szerb népköltészet uralkodó formája a tíz szótagos sor – a deszeterac. Két formája van: a szimmetrikus és az aszimmetrikus; Rímelés ritkán fordul elő.

Alapfelosztás Próza és költészet.

Népi próza  – A cselekményes népi próza fajtái: mese, monda, novella, anekdota, állatmese.

Népdalok   – A népköltészet fajtái: 1. lírai dalok, 2. epikus énekek, 3. balladák (epikai-lírai műfaj).

Lírai népdalok  – Javarészt alkalmiak. A közösség, a család és ritkábban az egyén szertartásaihoz tartoznak, vagy maga az ének a szertartás. A lírai dalokat főleg nők adják elő, leggyakrabban néhány tagú női kórus.

Epikus népdalok –   Más néven hősi énekek, hősdalok. Megénekelt nemzeti történelem: a szerb történelem eseményeiről és fő személyiségeiről szólnak, a középkörtől a török uralom megdöntéséig. Egy eseményt beszélnek el, a főszereplő(k) köré koncentrált cselekményben. Egy témáról és hősről több ének is született, s ezeket ciklusokba szokás sorolni: a rigómezei csata előtti ciklus, a rigómezei ciklus, a Kraljević Markóról szóló ciklus stb.

Balladák és románcok

Átmeneti műfajú alkotások, bár a cselekmény miatt alapvetően az epikusak, ám az előadás módjában lírai és drámai elemek találhatóak: az érzelmek hangsúlyozása, balladai homály stb.

Q

—————————————————————————————————————————-

  1. MILAN – Varadini Bán

 

——————————————————————————————————————-

  1. BRANIMIR – Dositej Obradović (1739-1811)

 

Gyerekfejjel falni kezdte a középkori életírásokat, majd beállt szerzetesnek, de hamar kiábrándult a kolostori életből, és megszökött.

Tíz évvel a kolostor elhagyása után, 1782-ben Németországba megy, Halléban beiratkozik az egyetemre, s végül leveti a szerzetesi csuhát. Negyven éves elmúlt, húsz esztendeje vándorol, tanul, tanít és ír, de most egy új világban, új emberként (civilként) új életet kezd. A következő évben már Lipcsében van. Itt jelenik meg először műve nyomtatásban: Život i priključenija (1783. „Élet és viszontagságok”) címen. 

 

1784–85-ben megtekinti Párizst és Londont, aztán mint aki jól végezte dolgát, elvonul Bécsbe majd Triesztbe, és ontani kezdi magából a begyűjtött tudást. Vaskos köteteket jelentet meg, enciklopédikus és didaktikus, felvilágosítói szándékkal : Sovjeti zdravago razuma (1784. „A józan ész tanácsai”), Basne (1788. „Állatmesék, tanulságokkal”), Sobranije raznih naravoučitelnih veštej (1793. „Különféle hasznos dolgok gyűjteménye”), Etika (1803).

 

Műveivel kivívta magának a legnagyobb szerb elme címét, melynek alapján a Karađorđe-féle török elleni felkelés kormányzótanácsában művelődésügyi miniszter (popečitelj, főpecsétnök) lett Belgrádban, 1811-ben bekövetkezett haláláig.

 

Igaz, Dositej nem volt nyelvész, de tudta, hogy az egyházi szláv nyelvet a papokon kívül senki sem érti. Hiába írna enciklopédiákat ezen a nyelven, a tudás nem juthatna el a célközönséghez.

 

Írt hát egy nyelvi manifesztumot: Pismo Haralampiju (1783. „Levél Haralampijénak”), amelyben kifejtette, hogy a népnek a nép nyelvén kell írni.

 

Ő azonban nem volt nyelvész, és a hasznos és tanulságos dolgok terjesztésének vágyától égett, nem ért rá a nyelvtan és a helyesírás problémáival szöszmötölni. Ez a munka az őt követő a nyelvújítókra maradt.

 

 

 

  • PUTYU – A héja és a kakukk

 

 

  1. Branimir – Vitkovics Muhály (Mihailo Vitković, 1778-1829

 

Alias Vitkovics Mihály. Kétnyelvű író volt, a magyar és a szerb irodalom közti közvetítőként működött mint műfordító és személyes kapcsolatok építője. Alapvetően klasszicista, de a népköltészettel kacérkodó magyar költő, szerbül viszont inkább népies tónusban verselt; jellemző. Szerb népdalokat fordított magyarra, a szerb irodalmat pedig a kor divatos műfajával, a szentimentális levélregénnyel ajándékozta meg, Kármán József Fanni hagyományai-nak szerbesítésével: Spomen Milice (1816. „Milica emlékezete”).

 

 

  1. MILAN HARMONNIKA, BRANI – Mog Aleksandra pesma

 

 

  1. BRANIMIR – JOVAN PAČIĆ (1771-1849)

 

Baján született és Budán halt meg, ahol is az Aranyszarvas fogadóban élt, a Rácfürdő mellett. A költészeten kívül festészettel is foglalkozott.

 

Pácic többnyelvű, – szerb, magyar, német és francia költő és műfordító volt, aki két poétikát vallott: szerb nyelven Csokonai -féle rokokó verseket írt, magyarul Berzsenyit követő klasszicista költeményket. Eredeti művei, átköltései és fordításai között nem mindig szigorú a határ.

 

 

  1. PUTYU – Pacsity vers

 

  1. BRANIMIR – Branko Radicsevity (1824-1853)

 

A nép-nemzeti romantika paradigmaalkotó lírikusa, a népies líra megteremtője.

 

A karlócai gimnáziumban németül kezdett verselni, de onnan is a népiesség szelei fújtak. Polgári családból származott és urbánus környezetben élt (Karlóca, Bécs), ahol a városi népköltészet része volt hétköznapjainak, udvarlásainak, szerelmeinek. A német romantika dalainak stílusát és a városi népköltészet modorát kapcsolta össze a népdalok nyelvével és poétikájával.

 

Az összekapcsolás eredménye: rímelő népies dal. A

 

Jellegzetes műfaja a szerelmi témájú népies helyzetdal fiktív szereplőkkel, kiket „legények” és „lánynak” nevez. Udvarlás, enyelgés, sóvárgás, s olykor – naiv erotikával – a beteljesedés: Devojka na studencu („A lány a kútnál”), Cic! („Hopp!”), Vragolije („Pajzánkodás”).

 

Ritkábban szól közvetlenül magáról, saját valóságos énjéről és életéről. Ilyen a karlócai gimnázium háromnapos búcsúbankettjéről beszámoló Đački rastanak (1844. „Diákbúcsú”) című poéma. Az útraválás elégiája és az elhagyott hon ódai magasztalása. Naplószerűen rögzíti a háromnapos búcsúzkodás eseményeit. A szöveg alapján megrajzolható a távozni készülő Radičević érzelmes sétája a vidéken, a harmadik nap éjszakáján tartott tivornyáig.

 

Másik legsikerültebb vallomásos lírai alkotása a korai halál előérzetét megfogalmazó Kad mlidijah umreti („Mikor a halálra gondoltam”).

 

  1. BENKÔ PÉTER – Féltékenység

 

——————————- —————————————————-

  1. BRANIMIR – Jovan Jovanovic Zmaj (1833-1904)

 

A népies líramodell klasszikusa. Radičević nyomdokain haladva, tovább megy a személyes – önéletrajzi alapú – vallomáslíra felé: Radičevićnél ez a verstípus még csak kibontakozóban volt, Zmajnál már ez a domináns típus.

 

Lírai főműve két versciklus: a Đulići (1864. „Rózsabimbók”) és a Đulići uveoci (1882. „Hervadt rózsabimbók”), az első a boldog szerelem, a második a szerelmi bánat lírai naplója. (Zmaj néhány év leforgása alatt elvesztett fiatal feleségét és összes gyermekét.)

 

Politikai költészetében plebejus forradalmi álláspontot képvisel, olykor Petőfi hangján igyekszik szólni, de a vátesz (látnok) és a néptribun költő póza éppúgy nem illik rá, mint Arany Jánosra. Forradalmi versei nem elemi erejűek, nem ragadnak magukkal, legfeljebb egyetértünk velük.

 

Szatirikus költészetében akad néhány időtálló politikai és erkölcsi költemény, de rengeteg olyan is, melyek csak a korabeli politikai pillanathoz kötve rendelkezetek helyi értékkel.

 

Gyermekversei a műfaj máig eleven és a gyermekek által szívesen olvasott klasszikus alkotásai.

 

Jól tudván magyarul, Petőfi, Arany, Madách és mások műveit fordította szerbre.

 

—————————————————————————————————————

 

  1. BENKÔ PÉTER – Cigány a Lovát dicséri

 

 

  1. MILAN – Tihe noći moje zlato spava…

 

 

  1. BRANIMIR – Laza Kostić (1841-1910)

 

Népies költő volt – kozmikus gondolatokkal. Hazafias érzelmekkel telve és nép-nemzeti stílusban fonva a verset – a világegyetem költői meghódítására indult.

 

Egy bácskai településen született, a gimnáziumot Budán, a jogot Pesten végezte. Jogi diplomával a zsebében Újvidéken lett gimnáziumi tanár majd főjegyző a magisztrátusban és országgyűlési képviselő. Életéről anekdoták keringtek, s mindezt tetézte az anyagilag jól sikerült házassága árnyékában lappangó titokzatos öregkori szerelme.

 

Kilóg a sorból költészete is. Lírája népies, de nem könnyed. Versei dallamosak és ritmikailag hibátlanok, mégsem lett belőlük népdal. A népiességre jellemző költői eszközöket variálja, költeményei mégsem olyan azonnal-érthetőek, mint a népdalok.

 

Főműve a hattyúdala, a Santa Maria della Salute (1909) című költemény. Életrajzi háttere az idősödő költő szereleme egy húszéves lány iránt, aki fiatalon meghalt. Ezt a megrázó élményt kapcsolja össze a velencei Santa Maria della Salute nevű bazilika megpillantásának szintén megrázó motívumával. A templomhoz ugyancsak életrajzi kapocs fűzi: korábban vádló hangú verset írt, arról, hogy a templom építéséhez az 1630-as években egész dalmáciai erdőket vágtak ki. Most, halála előtt, mindkét korábbi vétkét megbánja: hogy nem merte vállalni a nagy korkülönbségű szerelmet, és ahogy sajnálta a fenyőfákat, holott azokat egy csodálatos szépségű és szakrális épülethez használták fel. Megbánás, vallomás és megváltás reménye hatja át és fogja egybe a nagy verset.

 

 

  1. Benkô Péter – Santa Marija della salute

 

 

  1. BRANIMIR – Gyura Jaksity (1832-1878)

 

Petőfi lelkes híve, a „szabadság, szerelem” szerb költője. Viharos életű csavargó, kocsmabarát, duhaj egyéniség. Festészetet tanult, de eldugott szerbiai falvakban kellett tanítóskodnia, adósságok miatt pereskedett, feljelentették italozásért, végül a belgrádi nyomda korrektoraként tengetette napjait, estéit a Skadarlija nevű bohém-negyed füstös lebujaiban töltötte borospohár és tamburaszó mellett.

 

Politikai versei közül az egyik legismertebb a Padajte, braćo! („Hulljatok, testvérek!”), amely a szerb nép megosztottságáról beszél, és az anyaország közönyét rója fel a határon túli részek harcainak idején. Jevropi („Európához”) című verse a szabadságukért harcoló kis népek nevében emel szót az európai népek közönye ellen. Hazafias lírájának legigényesebb darabja az Otadžbina („Hazám”), a dicső múlt és a tettrekészség összegezése; az óda és a csatadal keveréke.

 

Világfájdalom fejeződik ki Na Liparu („A hársfaligetben”) című versében, melyben a lírai alany a madaraknak panaszolja sorsát. A vers második, Ponoć („Éjfél”) alcímet viselő részében a költő előtt halott anyjának szelleme jelenik meg. Halálvágy és a halál előérzete fejeződik ki Kroz ponoć („Néma az éjfél”) című versben.

 

Verses drámája a Jelisaveta, kneginja crnogorska (1868. „Jelisaveta, Crna Gora hercegnője”), melyben a montenegrói fejedelem idegen származású (velencei) neje miatt szított konfliktus nemzeti tragédiát okoz.

 

  1. MILAN – Kroz ponoć nemu, kroz gusto granje

 

 

  1. BRANIMIR – Aleksa Šantić (1868-1924)

 

Romantikus – népies és hazafias – ifjúkori versei után, objektív tájleíró verseket kezdett írni, hexameteres klasszicista formákat alkalmazott, majd áttért a szonettre és a dantei tercinára. Legjellegzetesebbek a muzulmán kesergők modorában írt, keleti hangulatot idéző versei, melyek hercegovinai szülővárosa, Mostar atmoszféráját érzékelteti: Emina („Emina”). E verse közkedvelt kávéházi dal lett; énekelt változata máig népszerű.

 

 

  1. BENKÔ PÉTER – Tengerparti éjszaka

 

  1. MILAN – Emina

 

  1. BRANIMIR – Ivo Andrić (1892-1974)

 

Avantgárd költőnek indult (Ex Ponto, 1918, és Nemiri, 1920. „Nyugtalanságok”), később jó modorú regényíró lett belőle. Anarchista terroristák közé tartozott, s finom diplomatává és két lábon járó klasszikussá lett, Nobel-díjjal a mellén.

Életművének magva: történelmi regények és elbeszélések Boszniáról mint civilizációk kereszteződésén álló térségről. A boszniai történelemmel foglakozó korai és későbbi művei egyneműek; korán megtalálta igazi témáját, hangját és stílusát, s később sem törekedett újításokra.

Boszniai témájú elbeszéléseiben és regényeiben a történelembe vesző ember sorsát ábrázolja.

 

Travnička hronika (1945. „Vihar a völgy felett”, szó szerinti fordításban: Travniki krónika) című regényében diplomata körökben játszódó cselekményben ábrázolja a Nyugat és a Kelet viszonyát a napóleoni időkben, a boszniai Travnik városában, a francia és az osztrák konzul, valamint a török pasa személye körül bonyolódó történetben.

 Na Drini ćuprija (1945. „Híd a Drinán”) című regénye a boszniai Višegradnál álló kőhíd négyszáz éves története. Négy évszázad tanúsítja a regény alaptételét, mely szerint a történelem folyamatos pusztulás és pusztítás, s az ember sorsa az elmúlás. A híd azonban áll. A pusztítással szemben van építés és alkotás, az elmúlással dacol a mű, mely fennmarad alkotója után.

 

 

 

 

 

 

  1. DÉGI JÁNOS – Ex Ponto

 

 

  1. BENKÖ PÉTER – Hidak

 

 

  1. BRANIMIR – Miloš Crnjanski (1893-1977)

 

 

Távol a szerb közösségtől született 1893. október 26-án Csongrádon a 20. századi szerb irodalom egyik legjelentősebb képviselője – Miloš Crnjanski.

 

A Crnjanski család 1896-ban Temesvárra költözött.

 

1914-ben kitör az első világháború és a fiatal Crnjanski 1915-ben Galíciába kerül, a véres orosz frontra. Itt hamarosan megsebesül és Bécsben ápolják. A szörnyű háborús élmény és az „elveszett generáció” tudata, erősen meghatározta Crnjanski költészetét és prózáját (Lirika Itake /Ithaka lírája/ a hiábavalóság lírája, és a Dnevnik o Čarnojeviću /Čarnojević naplója/ – a háborús kiábrándultság, a világégés utáni lét értelmének megkérdőjelezése.

 

Miloš Crnjanski 1918-ban még egy rövid időre beiratkozik a bécsi Export Akadémiára, ám hamarosan szakít a felbomló Osztrák–Magyar Monarchiával. 1919-ben végleg elhagyja Magyarországot, és mint megannyi hazai szerb értelmiségi Szerbiába költözik. Belgrádban telepedett le és az itteni Filológiai Egyetemen irodalmat hallgat. Eközben a “Dan” című újságot is szerkeszti.

 

 

1928-ban a berlini a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Nagykövetségének sajtó attaséjaként dolgozik. 1935-ben a német fővárosban már tudósítóként keresi kenyerét. 1938-ban Rómából tudósít. 1941-ben Madridon és Lisszabonon keresztül Londonba érkezik. A második világháborút itt vészeli át, ám a világégés befejezése után, mint királypárti, nem kíván a kommunista Tito Jugoszláviájában élni, így Londonban marad. Az önként felvállalt száműzetés évei alatt a Crnjanski család nehéz anyagi gondok között tengeti életét. Közben folyamatosan ír. Különösen érdekli a magyarországi szerbek történelme és két legmarkánsabb regénye a XVIII. században játszódik (Seobe, Seobe druga knjiga) (Örökös vándorlás).

 

1965-ben tér vissza Jugoszláviába. Belgrádban él 1977-ben bekövetkezett haláláig.

 

 

  1. MILAN – Apoteózis

 

 

  1. BRANIMIR – Vasko Popa (1922-1991)

 

 

Költészetét abszurd lírának nevezem (M. P.), mert az abszurd dráma keletkezésével párhuzamosa, 1950-es évek, elején ugyanazt hozta létre a lírában, amit Beckett a drámában: a lét értelmetlenségét és globális fenyegetettségét fogalmazta meg.

Pályakezdő lépéseit a szürrealizmus nyomdokain tette meg. de kezdettől fogva egy másik, ellentétes tendencia is jellemezte: az automatikus írás szabad asszociációs ellenőrizetlenségével szemben: a végletes tömörítés. .

 

Vasko Popa nem mondta el, hanem megmutatta, milyen az abszurd világ. Kora (1953. „Kéreg”), Nepočin-polje(1956. „Nyughatatlan mező”) és Sporedno nebo (1968. „Mellékes ég”) című köteteiben költői enciklopédiát állított össze egy teljes és önálló abszurd világról.

Igre (1954. „Játékok”) című ciklusa abszurd eposz(ocska), névtelen szereplőkkel, akik talán a „hatalmas kéz” tenyerének közepén izzó szem előtt játsszák abszurd, de korántsem kisded játékaikat.

 

Sporedno nebo (1968. „Mellékes ég”) című kötete a csillagközi „Játékok” modern és abszurd eposza. Verseskötet helyett – komplex könyv: abszurd teremtéseposz.

Uspravna zemlja (1972. „Magasodó föld”) a nemzeti történelem epopeiája, az abszurd világ értelmetlenségével dacoló kultúrtörténeti emlékek (kolostorok, freskók) és kiemelkedő személyiségek (szentek, hősök) megéneklése: a történelem értelmetlen, de a nagy tetteknek és alkotásoknak van értelmük – benne vagy ellene

 

Živo meso (1975. „Nyers hús”) című kötetében Popa meglepte olvasóit: 1. előléptette saját énjét, pályája során első ízben nem osztotta ciklusokra a kötetet (hacsak nem vesszük az egész könyvet egy ciklusnak). A költő személyes gyökerei, utcák, szobrok, börtönemlékek, ismerősök, szülők, felmenők és ősök (köztük farkasszeműek, boszorkányok) – folklorisztikus szürrealista valóság („nyers”).

 

 

 

——————————————————————————————————————

  1. DÉGI JÁNOS – Vasko Popa versek

 

 

  1. BRANIMIR – Milošević Petar

 

Milosevits Péter (szerbül: Петар Милошевић) (Budakalász, 1952. március 3.–) magyarországi szerb író, egyetemi tanár, újságíró.

 

1976-ban magyar-szerbhorvát középiskolai tanár lett a Szerbhorvát Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. 1977-ben az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszéken először tudományos továbbképzési ösztöndíjas, majd egyetemi tanársegéd lett (1980). 1984-ben már adjunktus lett és 11 év múlva docensi minősítésben kezdett el dolgozni a tanszéken. Tanulmányai során először doktorált 1979-ben, majd 1994-ben kandidátust szerzett. 2000-től habilitált doktor lett, majd 8 évvel később már az MTA doktora.

Legnépszeröbb mûvek: London, Pomáz, Az utolsó Szentendrei Szerb, Parázsló Budakalász,

Szinpadi mûvek: Avala Express, Csoda a Tekelijanumban, Vujicsity blues, Edith Piaf

 

 

 ———————————————————————————————————-

 

  1. DÉGI JÁNOS – Az utolsó Szentendrei Szerb

 

 

  1. BRANIMIR – Vujicsics Stojan (1933-2002)

 

 

Magyarországi szerb családban született. Édesapja, Vujicsics Dusán mint püspöki vikárius irányította a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyét magyarországi szerb ortodox egyházat. Édesanyja Budimlics Nevenka volt.] Testvére Vujicsics Tihamér zeneszerző volt.

 

A Budapesti Egyetemen tanult.

 

Irodalomtörténészként dolgozott évtizedeken keresztül a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében, de politikai okokból elbocsátották. Ezután 4 évig óraadó volt, szerkesztő, majd a Színháztudományi Intézetben dolgozott. Ezután ismét a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetébe került. A Szerb-Ortodox Egyházművészet és Tudományos Gyűjtemény alapító igazgatója volt. 1994-től a Magyar PEN Club alelnöke volt. Az Európai Utas főmunkatársa volt.

 

Kutatási területe a magyarországi szerb kultúra, a szerb irodalom, valamint a magyar-délszláv művelődési kapcsolatok.

 

 

  1. MILAN/ BRANIMIR – KIDAMO BELE POGAČE

 

——————————————————VÉGE————————————————————-