(tragikomédia)
Rendező: Radoslav Z. Dorić
Szereplők:
Aca Hádzsi Betyárevics, a szerb Matoricz József
Nikolics Kurta, a muzsikás cigány Rusz Milán
Zorán, a különös milliomos Karácsonyi Zoltán
Rózsi, a takarítónő Jurkovics Zorica
Markovics Milján, montenegrói felügyelő Ember Tibor
Díszlet és jelmezterv: Vesna Radović
Szcenikus: Krsztovics Sándor
Radoslav Zlatan Dority már alapított magyar színházat. Vagy húsz magyar nyelvű előadást rendezett.
Arra vágyott, hogy valaha Magyarországon, „kőszínházban” rendezhessen. Sajnos, nem érhette meg.
A Magyarországi Szerb Színház, a „Ne adj Isten, szerbek egyesülnek” című darabjával emlékezik a közelmúltban elhunyt szerző-rendezőre.
Májusban lesz két éve, hogy elveszítettük mesterünket, barátunkat, alkotótársunkat Dorityot.
Ő volt a soknemzetiségű Vajdaság utolsó tősgyökeres rendezője. Bácsföldváron, egy magyar- szerb faluban nőtt fel és már gyerekkorában magába szívta a két nyelv dallamát, muzsikáját.
Újvidéken a magyar színjátszást támogatta, Magyarországon a szerb kisebbségi színjátszást.
Tanult mestersége a rendezés, választott az írás. Négy drámakötete jelent meg, a fent említett darab a harmadikban szerepel, a kötet címe: Drame za Slaviju.
Tíz éve még az ő rendezésében mutattuk be saját drámáját. Most a társulat kollektív rendezésben próbálja összehozni a tőle tanultakat.
Kitűnő színészpedagógus is volt, mindent meg lehetett tőle tanulni: ami színház, ha valaki alázattal tudott felé közeledni.
Rajta keresztül ismertük meg az egész jugoszláviai színházat, hiszen mindenütt rendezett – , ahogyan ottanság mondják: Goricától – Sztrumicáig.
Belgrádban élt és ő mutatott be minket a szerb szakma sok „nagyágyújának”, akiket volt alkalma rendezni, barátjaként tisztelni.
Bácsföldvári szülőházában, amely egyben alkotóháza is volt a későbbiekben, megfordult a szerb szellemi elit, sőt még Franco Neró és Marina Vlady is.
Az ő emlékére mutatjuk be a darabot, amellyel debütált színházunk a Pécsi Országos Színházi Találkozón.
